Ne szeress, ha alkalmatlannak tartasz.
Nos úgy vélem, hogy a saját utamat fogom járni.
Ez egy kör,
Egy durva ciklus.
Nem tudlak sajnálni már téged.
Hol van a kalapácsod? Az esküdtszéked?
Mond el mit vétettem.
Te nem vagy bíró, mégis elfogsz ítélni engem,
Nos akkor ítélj egy másik életre.
Nem akarom hallani a szomorú dalaidat,
Nem akarom érezni a fájdalmadat,
Amikor megesküszöl, hogy minden az én hibám.
Hát tudod mi nem vagyunk ugyanazok, nem.
Nem vagyunk ugyanazok.
Igen, azok a barátok akik összetartottak,
Vérbe írták a neveiket.
Úgy vélem nem tudod elfogadni,
Hogy a változás jó.
Mert az jó.
Ez jó.
Épp mint egy másik idegen, úgy kellesz nekem.
Nos jó találkozni önnel "Uram"
De most menni fogok.
Mutasd a kivezető utat.
A tudatlanság a legjobb új barátod.
Ez a legjobb dolog, ami történhetett volna,
Ha nem csináltam volna ezt tovább.
Ez nem egy hárború, nem.
Ez nem egy elragadtatás.
Ugyanúgy ember vagyok,
De nemtudod észre venni azt.
"Ugyanaz csap be, aki egyszer már rászedett."
Nem fognak keresni téged sehol
Én nem vagyok ugyanaz a gyerek a memóriádból.
Most sokkal inkább eltudom látni magamat.
Nem akarom hallani a szomorú dalaidat,
Nem akarom érezni a fájdalmadat,
Amikor megesküszöl, hogy minden az én hibám.
Hát tudod mi nem vagyunk ugyanazok, nem.
Nem vagyunk ugyanazok.
Igen, mi összetartottunk,
Vérbe írtuk a neveinket.
Úgy vélem nem tudod elfogadni,
Hogy a változás jó.
Mert az jó.
Ez jó.
Épp mint egy másik idegen, úgy kellesz nekem.
Nos jó találkozni önnel "Uram"
De most menni fogok.
Épp mint egy másik idegen, úgy kellesz nekem.
Nos jó találkozni önnel "Uram"
De most menni fogok.
Mutasd a kivezető utat.
A tudatlanság a legjobb új barátod.
A tudatlanság a legjobb új barátod.
Nos úgy vélem, hogy a saját utamat fogom járni.
Ez egy kör,
Egy durva ciklus.
Nem tudlak sajnálni már téged.
Hol van a kalapácsod? Az esküdtszéked?
Mond el mit vétettem.
Te nem vagy bíró, mégis elfogsz ítélni engem,
Nos akkor ítélj egy másik életre.
Nem akarom hallani a szomorú dalaidat,
Nem akarom érezni a fájdalmadat,
Amikor megesküszöl, hogy minden az én hibám.
Hát tudod mi nem vagyunk ugyanazok, nem.
Nem vagyunk ugyanazok.
Igen, azok a barátok akik összetartottak,
Vérbe írták a neveiket.
Úgy vélem nem tudod elfogadni,
Hogy a változás jó.
Mert az jó.
Ez jó.
Épp mint egy másik idegen, úgy kellesz nekem.
Nos jó találkozni önnel "Uram"
De most menni fogok.
Mutasd a kivezető utat.
A tudatlanság a legjobb új barátod.
Ez a legjobb dolog, ami történhetett volna,
Ha nem csináltam volna ezt tovább.
Ez nem egy hárború, nem.
Ez nem egy elragadtatás.
Ugyanúgy ember vagyok,
De nemtudod észre venni azt.
"Ugyanaz csap be, aki egyszer már rászedett."
Nem fognak keresni téged sehol
Én nem vagyok ugyanaz a gyerek a memóriádból.
Most sokkal inkább eltudom látni magamat.
Nem akarom hallani a szomorú dalaidat,
Nem akarom érezni a fájdalmadat,
Amikor megesküszöl, hogy minden az én hibám.
Hát tudod mi nem vagyunk ugyanazok, nem.
Nem vagyunk ugyanazok.
Igen, mi összetartottunk,
Vérbe írtuk a neveinket.
Úgy vélem nem tudod elfogadni,
Hogy a változás jó.
Mert az jó.
Ez jó.
Épp mint egy másik idegen, úgy kellesz nekem.
Nos jó találkozni önnel "Uram"
De most menni fogok.
Épp mint egy másik idegen, úgy kellesz nekem.
Nos jó találkozni önnel "Uram"
De most menni fogok.
Mutasd a kivezető utat.
A tudatlanság a legjobb új barátod.
A tudatlanság a legjobb új barátod.
Kicsi, egyszerű és kiszámítható vagy.
Remélem, hogy majd egyszer,
Felébredsz a sajnálkozásból.
Ez nem egy olyan kis dolog,
Ami szárad, hullik és meggyógyul.
De nem félek meghalni.
Nem félek vérezni és harcolni,
Már nem.
Akarom érezni a bűnünk fájdalmát.
Hagyom, hogy itt hagyj és darabokra essek,
Mert te jobban kedvelnéd,
A felesleges baszásokat.
Te lennél a kis játékom?
Te lennél az ezredik kibaszásom?
De én nem ilyen vagyok,
Megpróbálom lefesteni,
A fekete összetört szívemet.
A szeretet nem olyan,
Mint ha semmi lenne.
Néha egy kibaszott kés a hátamba.
Nézz rám, tudsz mondani valamit?
Megrázom a hajam és úgy teszek,
Mint ha tipikus és mindennapi lennék.
Mit gondolsz, ez én vagyok vagy nem?
Kár, hogy kezd már nem érdekelni.
Én élő vagyok,
Belül tisztább mint valaha.
Nagynak érzem magam,
Többnek érzem magam,
Különlegesnek érzem magam.
Másnak
Nézz rám, nézz rám most!
Én más vagyok.
Nézz rám, nézz rám most!
Én más vagyok.
Kedves vagyok? Flörtölök?
Tökéletes elhelyezést kaptam a listádon.
Elégedettnek látsz a szemeidben.
Én vagyok a legnagyobb rajongód akit kaptál.
Azt látod amit látni akarsz.
De nélküled is lesznek emberek körülöttem.
Nagynak érzem magam,
Többnek érzem magam,
Különlegesnek érzem magam.
Másnak.
Nézz rám, nézz rám most!
Én más vagyok.
Nézz rám, nézz rám most!
Én más vagyok.
Összeszorul a gyomrom,
Mindent mintha megkötöztek volna bennem.
Imádkozok, hogy amit kérek,
Megkapjam.
Imádkozok, hogy nélküled,
Még jobb legyek,
Hogy rájöjj mit veszítettél.
Ez az utolsó dolog, amit,
Látok és érzek,
Hogy elmondom neked;
Más vagyok.
Elmondanám neked, hogy más vagyok!
Remélem, hogy majd egyszer,
Felébredsz a sajnálkozásból.
Ez nem egy olyan kis dolog,
Ami szárad, hullik és meggyógyul.
De nem félek meghalni.
Nem félek vérezni és harcolni,
Már nem.
Akarom érezni a bűnünk fájdalmát.
Hagyom, hogy itt hagyj és darabokra essek,
Mert te jobban kedvelnéd,
A felesleges baszásokat.
Te lennél a kis játékom?
Te lennél az ezredik kibaszásom?
De én nem ilyen vagyok,
Megpróbálom lefesteni,
A fekete összetört szívemet.
A szeretet nem olyan,
Mint ha semmi lenne.
Néha egy kibaszott kés a hátamba.
Nézz rám, tudsz mondani valamit?
Megrázom a hajam és úgy teszek,
Mint ha tipikus és mindennapi lennék.
Mit gondolsz, ez én vagyok vagy nem?
Kár, hogy kezd már nem érdekelni.
Én élő vagyok,
Belül tisztább mint valaha.
Nagynak érzem magam,
Többnek érzem magam,
Különlegesnek érzem magam.
Másnak
Nézz rám, nézz rám most!
Én más vagyok.
Nézz rám, nézz rám most!
Én más vagyok.
Kedves vagyok? Flörtölök?
Tökéletes elhelyezést kaptam a listádon.
Elégedettnek látsz a szemeidben.
Én vagyok a legnagyobb rajongód akit kaptál.
Azt látod amit látni akarsz.
De nélküled is lesznek emberek körülöttem.
Nagynak érzem magam,
Többnek érzem magam,
Különlegesnek érzem magam.
Másnak.
Nézz rám, nézz rám most!
Én más vagyok.
Nézz rám, nézz rám most!
Én más vagyok.
Összeszorul a gyomrom,
Mindent mintha megkötöztek volna bennem.
Imádkozok, hogy amit kérek,
Megkapjam.
Imádkozok, hogy nélküled,
Még jobb legyek,
Hogy rájöjj mit veszítettél.
Ez az utolsó dolog, amit,
Látok és érzek,
Hogy elmondom neked;
Más vagyok.
Elmondanám neked, hogy más vagyok!
Tudom, hogy a mosolyod mögött van valami,
De nemtudom mit jelent a pillntás a szemediben.
Építettél egy szeretetet, de az a szeretet szétesik.
A kis darab menyországod túl sötétté válik.
Hallgasd a szívemet,
Mikor téged hív.
Hallgasd a szívemet,
Nincs semmi más amit tenni tudsz.
Nem tudom, hogy hova mész,
És nem tudom, hogy miért.
Hallgasd a szívemet,
Mielőtt viszlátot mondasz.
Néha arra gondolok megéri küzdeni,
De az értékes pillanatokat mind kitörlöd.
Elsöpröd és semmi nincs abból ami látszik,
De tartozol még valahova az álmaimban.
Hallgasd a szívemet,
Mikor téged hív.
Hallgasd a szívemet,
Nincs semmi más amit tenni tudsz.
Nem tudom, hogy hova mész,
És nem tudom, hogy miért.
Hallgasd a szívemet,
Mielőtt viszlátot mondasz.
Itt vannak a hangok,
Azt akarják, hogy halld.
Annyira mondanál valamit,
De nem találod rá a szavakat.
A varázs illata, a szépség,
Amikor a szeretet vadabb volt mint a szél.
Hallgasd a szívemet,
Mikor téged hív.
Hallgasd a szívemet,
Nincs semmi más amit tenni tudsz.
Nem tudom, hogy hova mész,
És nem tudom, hogy miért.
Hallgasd a szívemet,
Mielőtt viszlátot mondasz.
De nemtudom mit jelent a pillntás a szemediben.
Építettél egy szeretetet, de az a szeretet szétesik.
A kis darab menyországod túl sötétté válik.
Hallgasd a szívemet,
Mikor téged hív.
Hallgasd a szívemet,
Nincs semmi más amit tenni tudsz.
Nem tudom, hogy hova mész,
És nem tudom, hogy miért.
Hallgasd a szívemet,
Mielőtt viszlátot mondasz.
Néha arra gondolok megéri küzdeni,
De az értékes pillanatokat mind kitörlöd.
Elsöpröd és semmi nincs abból ami látszik,
De tartozol még valahova az álmaimban.
Hallgasd a szívemet,
Mikor téged hív.
Hallgasd a szívemet,
Nincs semmi más amit tenni tudsz.
Nem tudom, hogy hova mész,
És nem tudom, hogy miért.
Hallgasd a szívemet,
Mielőtt viszlátot mondasz.
Itt vannak a hangok,
Azt akarják, hogy halld.
Annyira mondanál valamit,
De nem találod rá a szavakat.
A varázs illata, a szépség,
Amikor a szeretet vadabb volt mint a szél.
Hallgasd a szívemet,
Mikor téged hív.
Hallgasd a szívemet,
Nincs semmi más amit tenni tudsz.
Nem tudom, hogy hova mész,
És nem tudom, hogy miért.
Hallgasd a szívemet,
Mielőtt viszlátot mondasz.
Autómatikus vagy,
A szíved mint egy motor.
Minden ütéssel meghalok.
Autómatikus vagy,
A hangod elektromos,
Már nem mond semmit.
De még mindig hiszek benne,
Hiszek neked.
Autómatikus minden hazugság,
Abban amit mondasz, vagy teszel.
Autómatius amikor azt mondod,
A dolgok jobbá válnak.
De azok már soha ...
Nincs benned igazi szeretet.
Már nemtudom miben higyjek.
Miért szeretlek téged állandóan?
Autómatikus.
Ez annyira autómatikus.
Változnak a döntéseid,
Jönnek és mennek mint te.
Ezek után olyan autómatikus,
Amikor előveszed,
A sajnálkozó oldaladat.
Letörli az arcomról a mosolyt.
Ez autómatikus,
Rendszeres,
Annyira traumás.
Autómatikus vagy.
Nincs benned igazi szeretet.
Már nemtudom miben higyjek.
Miért szeretlek téged állandóan?
Autómatikus.
Minden lépés amit teszel,
Minden lélegzet amit veszel.
A szíved, a lelked,
Túl távoli.
Ez az élet annyira beteg,
És te túl autómatikus vagy nekem.
Nincs benned igazi szeretet.
Már nemtudom miben higyjek.
Miért szeretlek téged állandóan?
Autómatikus.
Nincs benned igazi szeretet.
Miért?
Miért szeretlek téged állandóan?
A szíved mint egy motor.
Minden ütéssel meghalok.
Autómatikus vagy,
A hangod elektromos,
Már nem mond semmit.
De még mindig hiszek benne,
Hiszek neked.
Autómatikus minden hazugság,
Abban amit mondasz, vagy teszel.
Autómatius amikor azt mondod,
A dolgok jobbá válnak.
De azok már soha ...
Nincs benned igazi szeretet.
Már nemtudom miben higyjek.
Miért szeretlek téged állandóan?
Autómatikus.
Ez annyira autómatikus.
Változnak a döntéseid,
Jönnek és mennek mint te.
Ezek után olyan autómatikus,
Amikor előveszed,
A sajnálkozó oldaladat.
Letörli az arcomról a mosolyt.
Ez autómatikus,
Rendszeres,
Annyira traumás.
Autómatikus vagy.
Nincs benned igazi szeretet.
Már nemtudom miben higyjek.
Miért szeretlek téged állandóan?
Autómatikus.
Minden lépés amit teszel,
Minden lélegzet amit veszel.
A szíved, a lelked,
Túl távoli.
Ez az élet annyira beteg,
És te túl autómatikus vagy nekem.
Nincs benned igazi szeretet.
Már nemtudom miben higyjek.
Miért szeretlek téged állandóan?
Autómatikus.
Nincs benned igazi szeretet.
Miért?
Miért szeretlek téged állandóan?
Üres tekintettel olvasom amit írsz.
Az utolsó mondat hosszú volt,
Még mindig éget.
Minden sorral meghal egy érzés,
A sötétség marad.
Az, hogy sajnálod,
Már nem sokat segít.
Ez eltaszít engem.
Nekünk nem így kéne lennünk.
Eltaszít engem.
Csendesnek kéne lennie, de mégis ordít,
A csalódás.
Eltévedtünk, hagytad hogy fájjon.
Ennek vége van.
Tudom, hogy szeretsz,
Látom és érzem.
De már nem olyan könnyű,
Hogy megbocsájtsak.
Kiölted belőlem azt,
Ami hozzád kötött.
Pedig erős volt.
Útállak téged ezért.
Ez eltaszít engem.
Nekünk nem így kéne lennünk.
Eltaszít engem.
Csendesnek kéne lennie, de mégis ordít,
A csalódás.
Eltévedtünk, hagytad hogy fájjon.
Ennek vége van.
Még nem tudlak elengedni,
Mert tudom, hogy nem akartad.
Még mindig szeretlek.
Még mindig kellesz.
Még mindig hiányzol.
De most nagy részemet elveszítetted.
Helyre kell hoznod.
Ne akarj senki mást,
Csak engem.
Ez eltaszít engem.
Nekünk nem így kéne lennünk.
Eltaszít engem.
Csendesnek kéne lennie, de mégis ordít,
A csalódás.
Eltévedtünk, hagytad hogy fájjon.
Ennek vége van.
Tudom ha most engedek,
Később mégjobban fájni fog.
Elfogod hitetni velem,
Hogy időben lépni fogsz.
De tudom, hogy ez nem így lesz.
Mert döntésképtelen vagy.
És már csak az emléke fog maradni,
Mindannak amit felépítettél.
Mert elfogsz menni.
Ez eltaszít engem.
Nekünk nem így kéne lennünk.
Eltaszít engem.
Csendesnek kéne lennie, de mégis ordít,
A csalódás.
Eltévedtünk, hagytad hogy fájjon.
Ennek vége van.
Soha többé nem érzem majd,
Ahogy megölelsz.
Nem érzem az illatod,
A puszid, a csókod.
És a hangod is a fejemben,
Csak halk mása lesz az igazinak.
Nem mosolyogsz rám.
A hiányod lesz a mérgem.
Ez eltaszít engem.
Nekünk nem így kéne lennünk. Nem.
Eltaszít engem.
Csendesnek kéne lennie, de mégis ordít,
A csalódás.
Eltévedtünk, hagytad hogy fájjon.
Ennek vége van.
Vége van...
Nem.
Ennek vége van?
Az utolsó mondat hosszú volt,
Még mindig éget.
Minden sorral meghal egy érzés,
A sötétség marad.
Az, hogy sajnálod,
Már nem sokat segít.
Ez eltaszít engem.
Nekünk nem így kéne lennünk.
Eltaszít engem.
Csendesnek kéne lennie, de mégis ordít,
A csalódás.
Eltévedtünk, hagytad hogy fájjon.
Ennek vége van.
Tudom, hogy szeretsz,
Látom és érzem.
De már nem olyan könnyű,
Hogy megbocsájtsak.
Kiölted belőlem azt,
Ami hozzád kötött.
Pedig erős volt.
Útállak téged ezért.
Ez eltaszít engem.
Nekünk nem így kéne lennünk.
Eltaszít engem.
Csendesnek kéne lennie, de mégis ordít,
A csalódás.
Eltévedtünk, hagytad hogy fájjon.
Ennek vége van.
Még nem tudlak elengedni,
Mert tudom, hogy nem akartad.
Még mindig szeretlek.
Még mindig kellesz.
Még mindig hiányzol.
De most nagy részemet elveszítetted.
Helyre kell hoznod.
Ne akarj senki mást,
Csak engem.
Ez eltaszít engem.
Nekünk nem így kéne lennünk.
Eltaszít engem.
Csendesnek kéne lennie, de mégis ordít,
A csalódás.
Eltévedtünk, hagytad hogy fájjon.
Ennek vége van.
Tudom ha most engedek,
Később mégjobban fájni fog.
Elfogod hitetni velem,
Hogy időben lépni fogsz.
De tudom, hogy ez nem így lesz.
Mert döntésképtelen vagy.
És már csak az emléke fog maradni,
Mindannak amit felépítettél.
Mert elfogsz menni.
Ez eltaszít engem.
Nekünk nem így kéne lennünk.
Eltaszít engem.
Csendesnek kéne lennie, de mégis ordít,
A csalódás.
Eltévedtünk, hagytad hogy fájjon.
Ennek vége van.
Soha többé nem érzem majd,
Ahogy megölelsz.
Nem érzem az illatod,
A puszid, a csókod.
És a hangod is a fejemben,
Csak halk mása lesz az igazinak.
Nem mosolyogsz rám.
A hiányod lesz a mérgem.
Ez eltaszít engem.
Nekünk nem így kéne lennünk. Nem.
Eltaszít engem.
Csendesnek kéne lennie, de mégis ordít,
A csalódás.
Eltévedtünk, hagytad hogy fájjon.
Ennek vége van.
Vége van...
Nem.
Ennek vége van?
Tudatában vagy annak, hogy minek teszel ki egy érintéseddel?
Most láthatatlannak érzem magam a szemedben.
Nem éreztél engem amikor bezártam a karjaimat körülötted?
Most miért fordulsz el?
Itt van az amit nekem mondanom kell.
Engem ott hagytál, hogy sírjak,
És én csak vártam vigyorogva elveszett merev tekintettel.
Ekkor döntöttem el azt:
Engem miért kellene érdekelnie?
Oké, nem voltál ott amikor rémült voltam.
Annyira egyedül voltam, de neked hallgatnod kellet.
Elkezdek megbotlani, elvesztem a szorításomat,
És egyedül vagyok ebben a dologban.
Én valami játék vagyok amit magadhoz veszel, hogy éppen pótold valakinek a helyét?
Amikor körbefordulsz feltudod ismerni az arcomat?
Szerettél engem, megöleltél engem.
De az nem így volt, nem volt minden jó.
Engem ott hagytál, hogy sírjak,
És én csak vártam vigyorogva elveszett merev tekintettel.
Ekkor döntöttem el azt:
Engem miért kellene érdekelnie?
Oké, nem voltál ott amikor rémült voltam.
Annyira egyedül voltam, de neked hallgatnod kellet.
Elkezdek megbotlani, elvesztem a szorításomat,
És egyedül vagyok ebben a dologban.
Hangos sírás,
Hangosan sírok.
Nyisd ki a szemeidet,
Nyisd ki szélesre.
Engem miért kellene érdekelnie?
Oké, nem voltál ott amikor rémült voltam.
Annyira egyedül voltam.
Engem miért kellene érdekelnie?
Ha téged nem érdekel,
Akkor engem se érdekel.
Soha nem jutunk előre.
Most láthatatlannak érzem magam a szemedben.
Nem éreztél engem amikor bezártam a karjaimat körülötted?
Most miért fordulsz el?
Itt van az amit nekem mondanom kell.
Engem ott hagytál, hogy sírjak,
És én csak vártam vigyorogva elveszett merev tekintettel.
Ekkor döntöttem el azt:
Engem miért kellene érdekelnie?
Oké, nem voltál ott amikor rémült voltam.
Annyira egyedül voltam, de neked hallgatnod kellet.
Elkezdek megbotlani, elvesztem a szorításomat,
És egyedül vagyok ebben a dologban.
Én valami játék vagyok amit magadhoz veszel, hogy éppen pótold valakinek a helyét?
Amikor körbefordulsz feltudod ismerni az arcomat?
Szerettél engem, megöleltél engem.
De az nem így volt, nem volt minden jó.
Engem ott hagytál, hogy sírjak,
És én csak vártam vigyorogva elveszett merev tekintettel.
Ekkor döntöttem el azt:
Engem miért kellene érdekelnie?
Oké, nem voltál ott amikor rémült voltam.
Annyira egyedül voltam, de neked hallgatnod kellet.
Elkezdek megbotlani, elvesztem a szorításomat,
És egyedül vagyok ebben a dologban.
Hangos sírás,
Hangosan sírok.
Nyisd ki a szemeidet,
Nyisd ki szélesre.
Engem miért kellene érdekelnie?
Oké, nem voltál ott amikor rémült voltam.
Annyira egyedül voltam.
Engem miért kellene érdekelnie?
Ha téged nem érdekel,
Akkor engem se érdekel.
Soha nem jutunk előre.
2009. okt. 12. 8:58 | Író: Kiki
Állandónak veszed a jelenségemet,
Nem tudod, nem tudod hogy nem fogok figyelni rád.
Soha nem hagysz üzenetet,
Néztem ahogy változol,
De te nemtudtál mondani semmit,
És annyira kényszerítővé váltál.
Volt időm megkedvelni téged.
Nem én voltam az aki akart téged?
Nem én voltam az aki várt rád?
Most végeztem, de mielőtt elmegyek,
Azt akarom tőled, hogy tudd:
Ez az amit érzel,
Amikor vársz egy hívásra de az soha nem jön.
Egyszer felébredsz,
Mert neked hiányzik valaki.
Ez az amit érzek,
Amikor a bizalmamat összetörted,
És ott hagytál hogy égjek,
A szélesre nyitott szívemmel.
Akarsz velem találkozni, hogy elmondd miért,
Miért és hogyan.
Nálad volt a szívem.
Ez volt életem kibaszása,
Csak ennyi vagy te.
Most váltottam,
Újra építem magamat,
És talán nem fogok megbocsájtani.
Éppen hogy elfoglak felejteni téged,
És remélem, hogy ez fáj neked.
Nem én voltam az akit felelősségre vontál?
Nem én voltam az akit távolra hajítottál?
De mielőtt mész,
Van valami amit neked tudnod kellene:
Ez az amit érzel,
Amikor vársz egy hívásra de az soha nem jön.
Egyszer felébredsz,
Mert neked hiányzik valaki.
Ez az amit érzek,
Amikor a bizalmamat összetörted,
És ott hagytál hogy égjek,
A szélesre nyitott szívemmel.
Megtanítottad nekem, hogy hogyan lehet útálni téged,
És én annyira szerelmes voltam.
Amikor megpróbáltam megmenteni minket,
Ez nem volt elég.
De hát akkor mi a fasz más kellett volna?
Mert most hogy eltűnök,
Visszakúszol, hogy elmondd nekem,
Én vagyok az egyetlen.
Ez az ahogyan most érzel.
Ez az amit érzel,
Amikor vársz egy hívásra de az soha nem jön.
Egyszer felébredsz,
Mert neked hiányzik valaki.
Ez az amit érzek,
Amikor a bizalmamat összetörted,
És ott hagytál hogy égjek,
A szélesre nyitott szívemmel.
Most akarsz engem?
Mert akkor helyre kell hoznod.
Most akarsz engem?
Mert külömben eltűnök.
Bemutatkozás
képfoszlányokArchívum
